A címebe írhattam volna az is, hogy a következő létezésem ösvényét... Ez olyan megnyugtató lenne. De nézzünk csak vissza, most kinek az ösvényét járom? Persze a magamét, de ha boncolgatjuk egy picit, belemerülünk a részletekbe, kirajzolódik egy ösvény amit nem most tapostam, hanem előttem "valaki".

Talán nem is ösvény, hanem inkább itiner, mikor merre, mit válasszak. Karma... Van aki hatizsákhoz hasonlitja. Ami cipelünk születésünk óta...

De Ki adta ránk ezt a hátizsákot? Ki taposta ki életutunk ösvényét?

Könnyű rávágni, hogy én voltam előző életemben... Ez most trendi, keleti misztika, könnyen emészthető magyarázat. Egy nagyot alszunk halál helyett és minden megy tovább, jön a következő élet... Szép. 

Az önmeghatározás alapja az Én képzet, ami szinte csak a megélt tapasztalataink és emlékeink összessége, amire most emlékszünk, nem egyéb. A most tapasztalása, az emlékezet és a terveink. Ez vagyok. 

Egy következő "életemben" (direkt idézőjelesen) nem lesz emlékezetem, nem lesznek terveim és nem tapasztalom a múltat csecsemőként. Az Nem én leszek! Nem lesz megszokott élet kuckóm, emlékek, amihez visszanyúlhatok, tapasztalataim, véleményem, bármim... 

Ami lesz annak az új lénynek: egy hatizsákja amiben olyan "dolgok" lesznek, amiről gőze sem lesz miért és ki rakta bele... Menni fog egy ösvényen, de nem tudja ki taposta ki, és hová vezet... Ő nem én leszek. Ahogy gyerekeink sem mi vagyunk, úgy következő életemben sem én leszek, de mindkét esetben hatással vagyok rá. 

Nincs más dolgom ebben az életben, hamár tudatába kerültem ennek, hogy mostani életemet úgy éljem, hogy aki utánam jön és megkapja a hátizsákomat, elindul az ösvényen, hasznos dolgokat találjon a zsákban és minél kevesebb nehezéket. Az ösvényt nyugodtan követhesse, és hálás lehessen annak az ismeretlenek akitől a stafétabotot átvette. 

Én is hálás vagyok előző "felemre" bárki volt is ő. Sok jó cuccot adott a zsákomba és nem túl sok nehézséget. 

Az ösvény is jól járható amit kaptam tőle, buktatókkal és akadályokkal, de leküzdhető volt eddig és tanulságos... 

 Érzéseinkhez ragaszkodunk, kutatjuk, keressük a helyzeteket, társakat, amiben, akikkel át tudjuk élni a boldogságot. Ezáltal a boldogság, a kellemes érzés, a kielégülés, tárgyakhoz, társakhoz, helyzetekhez kötődik az agyunkban.
De megint általánosítok, pedig azt nem szeretem, szóval az agyamban. 

A létezés boldogságát azért nehéz átélni, tudatosan megtapasztalni, mert annyira egyszerű és mindennapos, sőt mindenperces, mindenmásodperces, hogy ingerküszöbünk megszokta, és hozzá igazodik. Ezen felüli élmények, ingerek, érzések azok amik eljutnak a tudatomig.

Ahhoz, hogy észre vegyem a létezés alapját, a kiindulópontot, kell a meditáció. A hagymahély lebontás... 

Festmény - festék

A létezés alapja, az egység, az origó, az egy festékpaletta. Egységes színválasztékkal. 

Soha nem festünk belőle ugyanolyan képet. És hiába festünk számunkra szépet, nem mindenkinek fog tetszeni... 

De fogalmazhatok úgy is, hogy létezésem, szellemem, örök valóm a festékpaletta, amiből jelen egóm válogat és megfesti életem. Tiszta alapszínekből is lehet ocsmányat, vagy giccset, vagy érdektelen, vagy bármit... 

Ebben a magam és mások által folyamatosan kevert és egymásnak festett lét-képek kavalkádjába ámulva élek. 

De tudom, minden alkotás alapszíne ugyan az. És ezek az alapszínek a legboldogabbak, mentesek minden ködös árnyalattól, kosztól és szennyeződéstől. Ezeket az alapszíneket kell megtapasztalni az élet festmények mögött. 

érzelem, gondolat, kimondás, cselekedet egysége, ha nem egy irányba mutat, akkor szétesünk

-Magabiztosság vezet a pofáraeséshez

Egymástól tanulás csak az egymás mellett éléshez kell, magunkkal éléshez magunktól kell tanulni.

 A Show elszáll az élmény megmarad

  Minden figyelmed arra a filléres tudásra irányul, amit könyvekből és tanároktól szedsz össze. Sokkal jobban járnál, ha a csészére figyelnél, amelyben a tudásodat tartod.

Miért dolgozol, mi a célod? Sok pénzt felhalmozni, hogy idős korodat megszépítse és ha beteg leszel, legyen pénzed meggyógyulni? Most kéne úgy élned, hogy idős korodban ne legyél beteg és akkor nem kell vagyont felhalmozni gyógyulásra. 

Mi a célod? Miért létezel? Miért dolgozol? Miért keresel pénzt? Miért akarsz több pénzt keresni?

Amit akarsz , az mire jó? Járd körbe a célodat, biztos ez kell neked? Mond ki többször naponta és ha pár nap múlva bizonytalan leszel miután sokadszor kimondtad a célod, akkor gondolkozz el róla ismét. 

 Az elengedés azt is jelenti, hogy gondolataink elengedése. Vegyük észre, ismerjük fel, honnan jönnek ezek a gondolatok, valójában mi váltja ki a gondolat-erdőt, ami ott susog bennünk ébrenlétünk minden percében és meggátolja utunkat ágas-bogas, kusza folyondárjaival és bozótjával. Ameddig hadakozol tudatod csalitosában az ágakkal-bogokkal addig nem mozdulsz előre... LÉPJ HÁTRA! lássad az egész tudat-dzsungeledet néhány lépés távolságból, ekkor észre fogod venni, hogy honnan nő ki a sok tövises gondolat, haladást-gátló tudat-susnyás. 
Gondolataink jönnek-mennek ez a dolguk, ne kötődj egyikhez sem, mivel rögtön jöhet egy ellentétes gondolat ami saját tudatunkat csalja tőrbe ezáltal. 
A legszebb a hátralépésben és a tudatunk/egónk viselkedésének külső szemlélésében, hogy eljutunk oda, hogy ragaszkodásainkat tárgyhoz/személyhez szintén felismerjük, meglátjuk miből jön, mi okozza és rájövünk, hogy nincs olyan, hogy birtoklás. Ha nem birtoklunk, akkor nincs mit elengedni.... Tádááámmm! Hoppácska, szerte is foszlott egy jó nagy tövises akadály az utunkon, mehetünk tovább szemlélve mindazt amit rendezőként és főszereplőként is magunknak alakítunk. (és a díszlettervezők, világosítók, hangtechnikusok, maszkmesterek, trükkfelvétel készítők és pirotechnikusok és minden egyéb életünk filmjét készítők is mi vagyunk.)

Szembe jött velem, mikor kellett. Beletrafált. Van amihez nincs mit mondani, mert kész van... Olvassátok:

Az ember gyermekként születik a világra, és rácsodálkozik az élet minden mozzanatára és végül gyermekként távozik a világból, mert önmagán kívül már semmilyen sem marad.

Boldogok akik egész életükben lélekben megőrzik gyermekségüket, nem romlanak el, nem követik rossz hajlamaik sugallatait. Akik gyermekként futnak a túlsó part felé, azokra újabb, minden eddiginél gyönyörűbb csodák várnak odaát.

Szepes Mária

Tegnap olvastam egy regényben: "Két tűzoltó kijön egy égő házból, az egyiknek kormos az arca, a másiknak tiszta. Melyik mossa meg az arcát?
- A kormos arcú? érkezett a válasz
- Nem, a tiszta arcú fogja megmosni az arcát, mert látja a másik arcát és úgy gondolja, az övé is kormos, a kormos arcú ránéz a másikra és úgy gondolja az ő arca is tiszta...."

Honnan tudom meg, hogy ki vagyok? Mások arcából, viselkedéséből, hozzám-állásukból?

Ítélkezés a szenvedés alapja...

minősítés... jó-rossz, vélemények amiken nem múlik semmi...