Az elengedés azt is jelenti, hogy gondolataink elengedése. Vegyük észre, ismerjük fel, honnan jönnek ezek a gondolatok, valójában mi váltja ki a gondolat-erdőt, ami ott susog bennünk ébrenlétünk minden percében és meggátolja utunkat ágas-bogas, kusza folyondárjaival és bozótjával. Ameddig hadakozol tudatod csalitosában az ágakkal-bogokkal addig nem mozdulsz előre... LÉPJ HÁTRA! lássad az egész tudat-dzsungeledet néhány lépés távolságból, ekkor észre fogod venni, hogy honnan nő ki a sok tövises gondolat, haladást-gátló tudat-susnyás.
Gondolataink jönnek-mennek ez a dolguk, ne kötődj egyikhez sem, mivel rögtön jöhet egy ellentétes gondolat ami saját tudatunkat csalja tőrbe ezáltal.
A legszebb a hátralépésben és a tudatunk/egónk viselkedésének külső szemlélésében, hogy eljutunk oda, hogy ragaszkodásainkat tárgyhoz/személyhez szintén felismerjük, meglátjuk miből jön, mi okozza és rájövünk, hogy nincs olyan, hogy birtoklás. Ha nem birtoklunk, akkor nincs mit elengedni.... Tádááámmm! Hoppácska, szerte is foszlott egy jó nagy tövises akadály az utunkon, mehetünk tovább szemlélve mindazt amit rendezőként és főszereplőként is magunknak alakítunk. (és a díszlettervezők, világosítók, hangtechnikusok, maszkmesterek, trükkfelvétel készítők és pirotechnikusok és minden egyéb életünk filmjét készítők is mi vagyunk.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.