A kerékpár és a kifordított lelkem

2017/07/14. - írta: Úton Vagyok

Már nagyon vártam, hogy kész legyen a biciklim. Tavasszal szétszedtem, hogy rendberakom, 10 év után legyen egy rendes karbantartás. A fékeket  cserélni kellett és a váltót kipucolni és egy új váltóbowdent venni, mert teljesen elrozsdált az évek során. Közben hetek teltek el, minden volt csak bicószerelés nem. 

e13ed6263dccc0cce5b98541a0b3b14f.jpg

Nemrég rászántam magam és megcsináltam, vettem új féket, a váltót mosóbenzinben mosogattam, rongyocskával tisztogattam, ilyen alaposságal még semmit nem pucoltam. Tetszett. A kerékpár egy funkcionálisan egyszerű, működését tekintve átlátható szerkezet. Van váza, ami összetartja, kereke, amin gurul, van mivel hajtani, hogy mozgásba jöjjön és van rajta fék, hogy megálljon. De így még állni sem tud, eldől. Kellek hozzá én. Vagy az Én-nek kell a bicikli...Hiszen Én akarok biciklizni, nem "ő" :) De ha én nem hajtom, akkor értelmetlen a bicikli léte, falhoz támasztva semmit nem ér a szerkezet.

Az összeszerelt biciklivel elindultam kerekezni. Azóta biciklizek, minden nap, munka után, amikor más dolog nincs, eltekerek a Duna parton fél órát fölfele, keresek egy nyugodt partszakaszt és a letámasztott drótszamaram mellé ülök. Előttem a Duna balról jobbra folyik, mögöttem a Visegrádi hegység. Feng Shui system ready.

Üldögélek kicsit. Szeretem a folyót, Sziddhártához hasonlóan, sokat lehet tanulni az élő folyóvizektől. Nyitott meditációmban engedem a gondolatok hasonló folyását, mondom nekik, gyertek, most lehet, mint a folyó, az elején vadul, szűk mederben de féktelenül, csapongóan, raftingoljatok! Mint a kisgyereket nappal fárasztani kell, hogy éjszaka jól aludjon, hát engedem a gondolatoknak is a tombolást, sőt erőltetem őket: -tessék gyertek, most jöhettek bátran, itt a pálya, na mi van, csak ennyien vagytok?... 

Aztán szép lassan kifáradnak, miközben a teret ahol előbukkannak és elillannak egyre nagyobbra nyitom, ahogy egyre távolabb kerül a két part, úgy csitulnak a gondolatok, már csak egy kettő bukkan elő, azok sem túl hangosak már, kisimul a felszín. Ilyenkor szoktam átengedni magam a természetnek. A kiszélesített tudatom kisimult felszínét benépesítem a természet  formáival, növénykékkel, kavicsokkal, felhőkkel, partot lágyan loccsantó kis hullámokkal...  

És eggyé válok a természettel, nem az egésszel, csak avval ahol vagyok. Nem akarok mindennel eggyé válni, nem vagyok felkészülve rá, annak az ideje is eljön majd. Most csak azt engedtem magamba ami épp körülvesz üldögélésem közben. Egy folyó... nem is kicsi, millió kavics, a túlparti erdő, mögöttem az ártéri fák, alatta fű, vadvirágok, bogarakkal.

Olyan ez mintha levenném a pólómat kifordítom és visszaveszem. Ami kívül volt, most belülre került... és? Igen ami belül volt, az lett kívül. Dejó:) Beengedtem a természetet és testen kívül kerültem. Izgalmas nem? Itt a Duna parton. Nem szálltam el, nem csináltam semmit, csak egy kicsit kifordítottam magam.

Kell nekem ez az önvaló-szellőztetés, mint az ágyneműnek a napfény, nem lesz tőle dunnya-szagom. :) 

Hazafelé tekertem mikor defektet kaptam, az első tekerésen, nem voltam már túl messze, így kötőfékre fogtam lesántult lovamat és kéz a kézben hazasétáltunk. Nem szoktam ilyenen görcsölni... bár sosem görcsöltem valójában... , hogy ez egy rossz jel, vagy na ez is jól kezdődik.... nem, ilyen eszembe sem jut. Képzeljétek mi jut ilyenkor eszembe: kilyukadt a gumi és meg kell foltozni, vagy ki kell cserélni, és még egy kis öröm is "befigyelt", hogy van otthon a polcon cserebelső, 2 perc alatt kicserélem és holnap suhanhatok újra. Ennyi, csak ennyi. 

Morzsolgattam azért út közben a leeresztett belső - leeresztett belsőm gondolatmorzsát...

Ja és sétálni is jó, hát persze egy másik lépték, mikor a google-maps-on nagyítasz egyet. Most nem rohanok el a kisebb formák mellett. Benézek a házak portáira, elképzelem kik és hogy élhetnek ott. És játszom egyik kedvenc játékom, elképzelem milyen lenne itt, meg itt lakni, hogy ezen a nagy garázskapun keresztül én állok ki a Q7-essel, vagy azon az ablakon én nézek ki az utcára, ahol egy fószer tol egy biciklit, biztos kipukkadt a gumija szegénynek. :)

 loccspocs-kicsi.gif

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szedd-magad.blog.hu/api/trackback/id/tr2612624101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása